„(Előzetesen elkészítenék egy kártyacsomagot: egy-egy napernyőt illetve 1 db az iskolánkat ábrázoló kártyákkal)Tegyük fel, vége van az iskolának, mindeni nyaral. Aki napernyőt húzott az osztálytársaival egy strandon pihen, szórakozik, beszélget. Igen, ám de aki a suli képét húzta Ő egy varázserővel bíró nagyon magányos gondnok, aki visszagyűjti a gyerekeket az iskolába vakáció ide vagy oda! De ez a mi gondnokunk titkolja, hogy varázsereje van, így csak azokra tud hatni, akiknek a szemébe néz és rákacsint. Így akire kacsintott, Ő visszakerül a strandról az iskolába, hogy a mi gondnokunk ne legyen olyan magányos. – Tehát kiesett a játékból.- De a gondnok lebuktatható, így mindenki strandolhat a szünidő végéig! Hogyan? Ha valaki észreveszi, hogy ki a gondnok – mert látta , hogy kacsintott – jelezze, hogy tippje van. Úgy teheti ezt meg, hogy szó nélkül eltakarja a szemét. Ha szólok – mint, játékvezető – a játék megáll, mert akkor van 3 eltakart szemű tippelőnk. Majd háromra – már nem takarják a szemüket – rámutatnak az általunk gondnoknak vélt játékosra. Ha egyezik a három tipp, akire mutatnak kiesik: ha a valódi gondnok esett ki, a játékot megnyerték a vakációzók ha nem a gondnok esett ki a játék folytatódik Ha a három tipp különböző, a három tippelő esik ki, a játék folytatódik.”

Laknerné Radó Veronika
Célcsoport: 10-14 év