„Kerettörténet: Egy gonosz varázsló járja az erdőket, és rossz kedvében mindenkit szoborrá varázsol egyetlen kacsintással. A játékosok közül válasszunk ki egy játékost úgy, hogy a többiek ne tudják kit választottunk. Ez az én csoportomban (SNI-s gyerekeknél) a következőképpen zajlik: a gyerekek körben állnak, én a körön kívül sétálok, s akinek a hátát megérintem, az lesz a kiválasztott. A játékosok körben ülnek, és azt kérem, mindenki váltásra (tapsra) nézzen a többiek szemébe. A kiválasztott játékos feladata az lesz, hogy rákacsintson a többiekre úgy, hogy csak az a játékos vegye észre, hogy mit csinált, akire kacsintott. Akire a kiválasztott játékos rákacsintott az kiesik a játékból. Aki kiesett, kiáll a körből. Ha valaki észreveszi, hogy ki a kacsintó, akkor azt jeleznie kell, de egyelőre még nem árulhatja el, hogy kire gyanakszik. Ha már három játékos sejti, hogy ki a kacsintó, akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra a játékosra, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra mutatnak rá, akkor mindhárman kiesnek a játékból. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az a játékos esik ki, akire rámutattak (akkor is, ha nem ő a kacsintó). Ha a kiválasztott játékossal együtt már csak hárman maradtak a játékban, akkor a kacsintó nyert. Hiszen már nem lesz három résztvevő, aki gyanakodna. Ha a pedig lefülelik, akkor a többiek nyernek.”

Gondos Erika
Célcsoport: 5-9 év