„Hová tűnt a répa? Csoportomban ebben a nevelési évben Bálint Ágnes: Mazsola meséi adják a kerettörténetet. A gyerekek nagyon szeretik Mazsolát, az ő játékait, mindig izgatottan várják, hogy milyen izgalmas dolog történik vele. Mazsola nagyon szereti a répát. A kerettörténet erre épülne fel. Mazsola az ősszel eldugott egy répát, hogy ha nagyon megéhezne legyen mit megennie úgy, hogy Manócska ne tudja meg. Közben azonban elfelejtette, hogy hová is dugta el a répát. Szeretné megkeresni. A játékban szereplő gyerekek (8-12 fő) kártyát húznak. (Ha sokan vannak, unalmassá, vontatottá válhat a játék, a kicsik még nem képesek hosszú távon koncentrálni, figyelmüket összpontosítani, sok személyt átlátni.) Aki a répa képét húzza ki, az lesz a kacsintó, jelzés-adó. A továbbiakban a leírt szabály szerint játsszuk a játékot. Óvodás korú gyerekeknél a kacsintás problémát okozhat, okoz. Ezért előre megbeszéljük, hogy az aktuális „répa” milyen jelzéseket adhat. Pl: egyik- nyelvhegy kidugás, másik- orrfelhúzás, gyerekek ötleteire támaszkodhatunk. Ez a megegyezést, összedolgozást is segíti, miközben nagy a figyelem koncentrációt és vizuális észlelést, szemfixációt fejlesztő hatása. (A szabálytudat alakítására is alkalmas, bár az ovisoknak véleményem szerint bonyolult ez a szabály. Azért ki fogom próbálni. A nagyobbaknál lehet, hogy működni fog.)”

Szabó Péterné Györgyi
Célcsoport: < 5 év