„[keretmese]A társaság körben ül, hogy mindenki láthassa a másikat. Laphúzással döntik el a játékosok, hogy ki lesz a gyilkos. Természetesen csak a gyilkos tudja magáról, hogy gyilkos, a többiek csak saját magukról tudják, hogy nem azok. A gyilkos természetesen tud gyilkolni, mégpedig úgy, hogy rákacsint valakire. Ha valaki észreveszi, hogy rákacsintottak, akkor összeesik, hörögni kezd, meghal. Lényeg, hogy semmilyen módon nem árulhatja el, hogy ki gyilkolta meg. A potenciális áldozatok figyelik a többi játékost és ha meglátják, hogy valaki (a gyilkos) egy társukra kacsint, akkor azt kiáltják, hogy ‘Gyanakszom’. Ha már ketten jelezték, hogy gyanakodnak, akkor egyszerre rámutatnak a feltételezett gyilkosra. Ha eltalálták, akkor vége a játéknak. Ha nem, akkor õk esnek ki és folyik tovább a játék, amíg csak 2 ember marad (a gyilkos és egy ártatlan). A résztvevõk (6-12 fõ) körben ülnek, és (kártyalapokkal) kisorsolják Poirot felügyelőt és egy gyilkost. Senki sem tudja a többiek közül, melyikük a felügyelő, illetve a gyilkos. A gyilkos rákacsint a többiekre, aki észreveszi,hogy rákacsintott, köteles meghalni. Ha a nyomozó észreveszi, ki a gyilkos, megfogja (rászól). A gyilkos feladata minél több embert meggyilkolni. Ha Poirot-ra kacsint, csapdába esett. A rendõr feladata a gyilkost mielõbb megfogni. A többiek nem segíthetnek a rendõrnek.”

Németh Erika
Célcsoport: 14+