„A mesebeli városunkat megtámadta egy sárkány. Nem bánt senkit, csak mivel nagy az étvágya, sok szakácsra van szüksége, akik mindig rendelkezésére állnak, hogy ételt készítsenek neki. A szakácsokat a városlakók közül gyűjti. Aki a sárkányos kártyát húzta, ő a „látogató”, a többiek a városlakók. Akire rákacsint, annak annyit kell mondania, hogy: „szakács lettem”. Ha valaki észreveszi, hogy ki a kacsintó, akkor azt kézfeltartással jeleznie kell, de egyelőre még nem árulhatja el, hogy kire gyanakszik. Ha már három játékos sejti, hogy ki a „sárkány”, akkor nekik egyszerre kell rámutatniuk arra a játékosra, akire gyanakszanak. Ha nem ugyanarra mutatnak, akkor mindhárman szakáccsá válnak. Ha mindannyian ugyanarra mutatnak, akkor az a játékos lesz szakács, akire rámutattak, ha nem ő a kacsintó. Viszont ha a kacsintóra mutatnak, akkor a sárkány fogságba esik, kiszabadulnak a szakácsok a mesebeli konyhából. Ha a kiválasztott játékossal együtt már csak hárman maradtak a játékban, akkor a kacsintó nyert. Hiszen már nem lesz három résztvevő, aki gyanakodna. Ha pedig lefülelik, akkor a többiek nyernek. Indulhat a játék! 🙂 „
Jankura Erzsébet
Célcsoport: 5-9
