A játék neve, címe: Ehető vagy nem?
A játék pedagógiai célja: A résztvevők (óvodások) emlékezetének, koncentrált figyelmüknek fejlesztése, gyors reagálás, új ismeretanyag gyakoroltatása, közösségi érzés fejlesztése, szókincsbővítés, természethez való pozitív viszony fejlesztése érhető el, és természetesen, hogy jól érezzék magukat.
A játék jellege: Egyéb
A baleseti kockázat szintje: alacsony
Szükséges biztonsági intézkedések: Ha az elhangzó őszi termés ehető, figyelj, hogy ne ütközz össze a társaddal és ülj a székre ügyesen!
Résztvevők száma: 15-20 fő,
Résztvevők életkora: 5 évtől idősebb
Játékidő: 15+ perc
Helyszín: Elsősorban beltérben játszható
Helyigény: Nagyobb kör: Akkora hely, ahol a résztvevők hátra tudnak lépni
Eszközigény: A csoportszoba székei
Technikai igény: A székeken kívül nincs másra szükség.
Az előkészítés feladatai: Az őszi termésekről való beszélgetés után megkérek minden kisgyereket, hogy hozza a székét a szőnyegre és rendezzük körbe azokat.
Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
A résztvevők bevonásának lehetőségei: A ráhangolódásban segített, hogy nagyon sokféle őszi gyümölcsöt, termést, hoztak be a gyerekek otthonról és ezekről beszélgettünk. Ki honnan hozta? Pl. piac, saját kert, kirándulás. Így a saját élményeiket is megosztva társaikkal még jobban emlékeznek az őszi termésekre.
A játék megnyitása, nyitánya: Elmondom, hogy egy játékot fogunk játszani. Őszanyó vagyok, mutatkozok be a gyerekeknek. Egy őszi varázserdőben vagyunk. A székek valójában fák, méghozzá varázsfák, mert mindenféle őszi gyümölcs és termés megterem rajtuk. Nektek csak ki kell választani, hogy mi az ehető és mi nem az.
A játék menete, játékszabályok:Mindenki ül a székén. Ha ehető az őszi gyümölcs vagy termés, amit mondok, akkor felállsz a „fa tövéből” és átülsz egy „másik fa tövébe”. Vagyis felállsz a székedről és átülsz egy másikra. Vigyázz! Ugyanarra nem ülhetsz le, ezért figyelned kell, és gyorsan, de óvatosan ülj egy másikra. Az előzőekben megismert és ismert őszi gyümölcsöket, terméseket elkezdem össze- vissza mondani. Aminél bizonytalanok, azt később megismétlem, amíg mindenkiben rögzülnek.
A játék lezárása: Mivel a játék fő célja az ismeretanyag átadásának gyakoroltatása és élmény szerzés, ezért nem kiesésre játszottunk.
Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Megdicsérem a végén az összes kisgyereket, hogy milyen ügyesek voltak, hogy milyen gyorsan kitalálták mit kell csinálni, amikor nehezebb szót hallottak.
Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Ebben a változatban ugyanúgy székeken ülnek a gyerekek. Három terméssel játszunk: dió, mogyoró, kukorica. Mindenkinek csak azt az egyet kell megjegyeznie, ami rájutott. Ha azt mondom, dió, akkor az összes dió feláll és helyet cserél, és így tesz a másik két termésnél is. Ugyan oda nem ülhet vissza. Ha azt mondom: szélvihar!, akkor viszont mindenki feláll a helyéről és átül máshová. Ennél a résznél, nagyon kell figyelni a játékvezetőnek is, mert a gyerekek nagyon bepörögnek. Amikor érzem, hogy mikor kell, hogy vége legyen a játéknak, akkor mondom egymás után többször, hogy szélvihar. Ez egészen egyszerűen csak azért, mert többszöri helycsere után, a többség, már nem emlékszik arra, hogy ő mi is volt.
A játékvezető speciális feladatai: Folyamatosan figyelem a gyerekek testi épségét, illetve azt, hogy mindenki részt vegyen a játékban. Értem ez alatt azt, hogy ha kell, újra elmondom a játékszabályt segítve, hogy mindenki élvezze a játékot. A tovább fejlesztett változatban igyekeztem megjegyezni, hogy melyik kisgyerek mi volt, hogy segíthessek nekik, de öröm volt látni, hogy voltak, akik szintén ezt tették és megjegyezték a társaik gyümölcs nevét és szóltak neki, hogy fel kell állnia. Az meg külön jó érzés, hogy ezt senki nem vette rossz néven.
Egyéb/megjegyzés: Nagyon szeretik a gyerekek, ezt a játékot, úgyhogy már készülök Mikulásos, karácsonyi verziókkal is.
A játékot lejegyezte: Radácsi Bernadett
