A játék neve, címe: Minden 3!

A játék pedagógiai célja: Csapatépítés, amely során a szakköri foglalkozásokat vezető kollégiumi nevelőtanár kollégák átélhetik a résztvevő tanulók élményeit, kissé rendhagyó módon.

A játék jellege: Csoport- vagy párképző

A baleseti kockázat szintje: közepes

Szükséges biztonsági intézkedések: a lőtéri feladatok speciális zárt pályát követelnek meg, ez a helyszínen adott, a biztonsági szabályok betartására a játékvezető mellett vizsgázott vadász végzettségű kolléga segít. A feladatok végrehajtásának megkezdése előtt szabályismertetésre kerül sor, ahol az elvárt viselkedést megbeszéljük.

Résztvevők száma: 8 főnél kevesebb,

Résztvevők életkora: 14 évtől idősebb

Játékidő: 15+ perc

Helyszín: Elsősorban szabadtéren játszható

Helyigény: Nagyobb tér: Tipikusan pl. fogójátékok helyigénye

Eszközigény: légfegyver, céltábla, lufi, befőttesgumi, íj, átalakított nyílvessző, kartondobozok különböző méretben, asztalitenisz-ütő, ping-pong labdák, megfelelő méretű asztal, műanyag tálak, műanyag flakonok, röplabda, darts.

Az előkészítés feladatai: A kellékek előkészítése, begyűjtése, a szükséges átalakítás elvégzése (pl. nyílvesszők), lufik felfújása, begumizása stb. A helyszín igénybevételének időben történő lebeszélése. Értékelőlap készítése, innivaló beszerzése.

Az előkészítéshez szükséges idő: Több mint 5 perc

A résztvevők bevonásának lehetőségei: Jelen esetben nem szerettem volna, hogy előre kiderüljenek a feladatok, tehát az előkészítést csak én végeztem. A résztvevőknek csak annyi volt a feladata, hogy megbeszélt időpontban, a kollégium zárása és a diákok hazautazása után laza, könnyű öltözetben várják a foglalkozást.

A játék megnyitása, nyitánya: Az előkészítés része volt, hogy ismertettem a nevelőtestülettel, hogy az általam tervezett délutáni elfoglaltság egy olyan sorjáték, amelyről a csapatépítés mellett az írásos beleegyezésükkel egy játékleírás is készül fotódokumentációval, melyet a továbbképzésem vizsgaanyagaként kívánok felhasználni. A fogadtatás meglepően pozitív volt, kivétel nélkül vállalták a részvételt. A játék napján izgatottan várták a feladatok előzetes ismertetését, egészséges versenyszellem volt kialakulóban.

A játék menete, játékszabályok:A sorjáték 5 állomáshelyből állt, a játékom neve a „Minden 3” arra utalt, hogy mindenkinek minden feladatban 3 kísérlete volt (3 lövés, 3 dobás stb.), valamint az értékelésnél is 3 pont volt a maximum elérhető eredmény. Az első állomáson légpuskával kellett luficélokra lövést leadni. A különböző színű lufik 1 vagy 2 vagy 3 pontot értek. A női nem képviselői asztalon letámasztott puskával, széken ülve lőhettek 15 m távolságból. A férfiak ugyanakkor csak kézből, kitámasztás nélkül lőhettek. A töltés-felhúzást vizsgázott vadász kollégám végezte minden esetben. Nekem játékvezetőként a lőirányt és a tartózkodási helyet kellett kijelölnöm, valamint a célokat cseréltem szükség szerint, miközben rögzítettem az eredményeket. A második állomáson íjászat volt, melynek a szabályain azért változtattam, hogy ne legyen túl nagy előnye azoknak, akik már értenek hozzá. A régebben megsérült hegyű, már nem használt nyílvesszők hegyét lecseréltem tompa súlyokra, így kellett 3 különböző méretű és távolságú kartondobozba beleívelni a vesszőket az íj segítségével. Nem számított a technika, a fogás-lövés szabályossága, csak a biztonság. A harmadik állomáson sajnos közbejött egy előre nem látható akadály, az udvari focipályára tervezett feladatot nem tudtuk megvalósítani a tervezett helyen, mert a velünk egy telephelyen lévő szomszédos iskola tanulói „Gólya-avatót” tartottak. Így gyors változtatás után a kollégium folyosóján csináltuk végig a feladatot, ahol 3 db PET-palack volt a cél 10 m távolságból. A hölgyek dobhattak vagy rúghattak, a férfiaknak csak rúgni volt szabad. A negyedik feladatban egy dohányzóasztalon kellett beletalálni három műanyag edénybe ping-pong labdával úgy, hogy ütés után minimum egyet az asztalon kellett pattania a labdának. Az ötödik állomást levezetésnek szántam, a dart-nyilakat kellett egy 2d-s íjászcéltáblába beledobni, amely farkast formázott. Itt már azt is értékeltük, főleg a hölgyek esetében, ha célba talált.

A játék lezárása: Az elért pontszámokat összesítettem és győztest hirdettünk. A játék végén mindenkit vendégül láttam egy kis üdítővel.

Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Az általam felajánlott „fődíj” az volt, hogy a győztes kolléga egyik pénteki műszakját kollégiumvezetőként átvállalom. Ez a hétvégi zárás miatt elég sok szaladgálást-intézkedést igényel, így a kollégáknak nem ez a legkedvesebb munkafeladata. Mindenkinek megköszöntem az aktív részvételt, az egymásra figyelést. Elmondásuk szerint nagyon jól érezték magukat, és igényelnék, hogy gyakrabban töltsünk együtt időt, akár új közös játékok során.

Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: A játékok nem csak egyénileg játszhatók, párok vagy csapatok kialakításával is érdemes kivitelezni. Lehet a nemek küzdelme (fiúk a lányok ellen), vagy vegyes párosok. Pontozás helyett lehet kiesésre is játszani. Amennyiben a játékvezetőben van ambíció, a feladat elején szemléltetésképpen végrehajtja ő is a feladatot, így akár értékelhető a teljesítménye.

A játékvezető speciális feladatai: A lövészeti feladatok miatt a biztonságra való odafigyelés elsődleges, valamint a résztvevők szabálykövető magatartásának folyamatos figyelése is rendkívül fontos. Kívánatos, hogy a csapatszellem az egymás biztatását jelentse, egymás hibáit ne emeljük ki.

Egyéb/megjegyzés: A résztvevők igénylik a további, hasonló játékokat.

A játékot lejegyezte: Messzi-Szabó Károly László