A játék neve, címe: Emlékidéző/emlékek őre

A játék pedagógiai célja: Empátia, elfogadás, érzékenyítés, érzelemfeldolgozás (itt nyolcadikos búcsúhelyzet pótkirándulás alkalmával, de lehet egy tábor közös emlékeinek felidézése, csapatépítés célja is)

A játék jellege: Bizalmi

A baleseti kockázat szintje: alacsony

Szükséges biztonsági intézkedések: A fizikai biztonság érdekében kényelmes ruha, sportos öltözet, pszichikai biztonság érdekében a kerettörténetben fontos, hogy nincs a játéknak vesztese, újrarendeződéssel zárul.

Résztvevők száma: 15-20 fő, 21-30 fő,

Résztvevők életkora: 14 évtől idősebb

Játékidő: 10-15 perc

Helyszín: Elsősorban szabadtéren játszható

Helyigény: Nagyobb tér: Tipikusan pl. fogójátékok helyigénye

Eszközigény: Egy strandlapda vagy gumilabda, itt röplabda volt az eszköz. Az együttműködés és a véletlenszerűség fenntartása céljából van rá szükség.

Technikai igény: Felvezető labdázáshoz zene háttér: telefon+hangszóró.

Az előkészítés feladatai: Az előkészítés része, hogy az emlékidézéshez lehetőleg már közösen bejárt, kellemes emlékekhez kapcsolódó, biztonságos szabad teret, parkot, mezőt válasszunk. Az iskola udvara is lehet ilyen. Ezután csak a tér akadálymentességének felmérése szükséges.

Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc

A résztvevők bevonásának lehetőségei: Ha van ilyen, akkor a csapat egységét jelző ruhadarab viselése. Ez lehet bármi, közösségspecifikus… tábori póló, egyensapka stb. Pszichikai , lelki bevonást jelent.

A játék megnyitása, nyitánya: Emlékeztek az Emlékek őrére? Kellemes játék-emlékeink is kapcsolódnak hozzá… Mindannyian nyomot hagyunk a másikban, azt gondolom, mi mind a közös emlékek őrei vagyunk, leszünk. Az emlék olyan, mint ez a labda: iskolai 🙂 és varázslatos, ugyanakkor egy kedves játékszerünk. Tud gurulni, repülni, eltévedni, de ki is pukkadhat: minden rajtunk múlik, mit teszünk vele, hogyan adjuk át, vigyázunk rá, megjavítjuk-e… Együtt tudjuk őrizni az emlékeket, együtt tudunk labdázni: itt most a levegőben kell tartanunk a labdát, hiszen ez egy varázs-labda, emlékidéző az érintése…

A játék menete, játékszabályok:Labdát kell valamilyen mozdulattal valaki felé repíteni a csapatból. Bármivel megérinthető, tovább passzolható, csak ne akadjon meg… a röpis mozdulatot ajánlom. Az érintés pillanatában varázslatosan hat: aki érinti, egy emlék ugrik be neki, arra kell egy szóval/mondattal/címmel utalni. Nem biztos, hogy ahhoz repül, akinek passzolnám, és az hirtelen tud mondani egy emléket… Ha nem tud, akkor sem törik meg a varázs, mondja annak a becenevét, akitől indult a labda. Aki továbbpasszolja anélkül, hogy emléket idéz vagy jó nevet mond, az sem esik ki:), álljon be amögé, akitől jött hozzá a passz… így legközelebb egy hosszabb dobásnál ott segítővé válhat. Félig mellé, félig mögé helyezkedjünk ilyenkor a feladónak, hogy bizonsággal beleérhessünk helyette egy pottyanó, elvétett labdába, illetve neki is maradjon elég mozgástere. Cél, hogy a labda levegőben maradjon, figyeljünk arra, akitől kaptuk, és próbáljuk továbbadni is, de közben egy emléket idézzünk, lehet bármi: vicces szó, tanórai anyag, poén, mondat, esemény az elmúlt négy évből. Az előzőhöz is kapcsolódhat, de ez nem szükséges, esetleg a gyors reakcióban segít. Na súgtam is… Ha a labda érintés nélkül messze repül vagy leesik, az megy utána, aki felrepítette, majd most valaki mögé állva újradobja/lendíti. Én dobom esőként a labdát, dobjuk fel a labdázást, röpködjenek az emlékek!

A játék lezárása: Nagyon ügyes röpisek, focisták, kosarasok, balettesek voltatok:), de most nézzetek magatok mögé, mindenki mellé, mögé vagy elé került valaki: az emlékeket sem egyedül őrizzük, segítünk emléket felidézni. Egy új találkozónál is így lesz, valaki mond valamit, és talán épp olyan osztálytárs reagál rá, viszi tovább a sztorit, egészíti ki azt a közös képet, akire nem is számítottunk. Lehet, hogy ha ezután labdát láttok, a lökött tanár-játékvezető ugrik be közös emlékként a standon. Remélem, mosolyt fakaszt akkor is.

Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: A helyzet speciális, a játékosok egy erős közösség tagjai, azért vannak együtt, mert le szeretnének közösen zárni egy korszakot, kellemes emlékkel búcsúzni egymástól a karanténnal terhelt időszak után egy nyári kirándulással. Ebbe illeszkedik a játék. A játékról: maga az emlékidézés dinamizmusa, hangulata elég visszajelzésnek. Kerettörténet és labda nélkül egyszer csupán tapsolással próbálkoztam hasonló játékkal egy osztállyal, csapatépítési céllal, és ott kudarcot vallottam. Itt a kellék nagyon kell: a vicces becsúszások, térdre ereszkedések, rúgások oldották a hangulatot, vidámmá tették a játékot, és a közös emlékek megidézése nem szomorkás, hanem kedves időtöltés lett. A zsebre dugott kezű tanulók is oldódtak mások sutasága láttán. Bevonódtak maguk is. A játék témája az élethelyzetből adódott. Fontos,hogy a felvezető szöveg keltette melankóliát oldjuk néhányakban… Sokan voltunk, de ez itt adott…, nem rövid játék lett, tulajdonképp addig tart, ameddig a kedv, átválthat szerintem ,,csak labdázásba”, reagálni kell a hangulatra, felülírni a korábbi terveket.

Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Tábori vagy egyéb emlékidézéshez, csapatépítéshez, osztálytalálkozóhoz is megfelelő. Ismerkedős játéknál a labda más hatású varázsgömb lehet: kérdéseit a játékvezető variálhatná: mi lennék, ha állat lennék, szín lennék, étel, ital, használati cikk, könyv stb. lennék:), és magukról kellene mondani valamit. Persze akkor első emlékteremtő játékká alakulna.

A játékvezető speciális feladatai: Speciális helyzet: A játékvezető itt nagyon ismerje a közösséget. Fontos, hogy mindenki elfogadja a helyzetet, ha valakinek nincs kedve játszani, állhat azonnal valaki mögé, és csak megfigyelő lesz… Be fog vonódni, ha feloldódik, nyúlni fog, lépni fog a labda után. Vagy ő fotózhat, így alkothat emléket.

Egyéb/megjegyzés: Ez a játék tényleg egy speciális helyzetben, egy egymást szerető, támogató, négy éve jól ismerő közösség átrendeződésénél, többek búcsújánál szolgálhatja a a pozitív megerősítést, támogathatja a zárás és újrakezdés élethelyzetének feldolgozását. A gyerekek a játékvezetővel érzelmeket, hangulatokat, gondolatokat korábban már mozgattak, komoly és játékos formában, kisebb-nagyobb csoportokban is. Osztályfőnök és helyettes, tehát két felnőtt résztvevő volt: a kolleganő részvétele maga is példa értékű lett a gyerekek számára, korábban ő nem labdázott még velük:). Bevezető feladatnak: zeneszó (gyerekek választják) és mindenkit egy körbe vonunk labdázni, egymásnak passzolgatni. Piknik szőnyegen maradók is látták, hogy ez kellemes, behívtuk őket is. 2-3 perc után tanár kiválik, és előáll a kerettörténetes játékkal. Levezetésnek, érzelmi feloldásnak pl. a Flúgos pngvinnép játék volt tervben, de ezt az élet felülírhatja… pl. valaki visszakapcsol egy emlékként megidézett zeneszámot:) A fényképezés nehézkes lett, hiszen az iskolából távozó diákok már egy másik intézmény diákjainak számítanak, és iskolai szünetben (covid helyzet miatt) utólag megvalósított program része volt. Tanévkezdéskor az osztály gimnáziumunkban maradó részével az iskola udvarán megismételve tudom fényképesen is alaposabban dokumenálni, ha erre érkezik kérés az Önök részéről.

A játékot lejegyezte: Kőrösi Ágnes