„Én most egy kacsapásztor vagyok, Ti pedig az én kiskacsáim. Eljöttünk ide a kis tóra, játszani, úszkálni, eszegetni. Üljünk körbe ide a kisszékekre, ez itt a kis tó. Igen ám, de képzeljétek, van közöttünk egy róka, itt leselkedik a tóparton a nádasban, és arra vár, hogy el tudjon kapni egy kiskacsát! Most körbemegyek, és mindenkinek a fülébe súgom, hogy ebben a játékban kiskacsát játszik-e, vagy rókát. Nem szabad ám elárulni egymásnak, hogy kik vagytok, azt csak a kacsapásztor tudhatja hogy ki a róka, hiszen ő ismeri a kiskacsáit! A róka pedig csak akkor tudja elkapni a kacsákat, ha észrevétlen marad. Amikor mindenki tudja már a szerepét, nagyon figyelni kell egymás szemébe, körbe-körbe, mert akire a róka gyorsan rápislant úgy, hogy a többiek nem veszik észre csak Ő, azt a róka elkapta! Ennek a kiskacsának azt kell mondania: "háp-háp, megfogott a róka", majd meg kell fordulnia a székén. Ő már nem tud segíteni a többieknek figyelni a rókát. Ugyanis mindenkinek nagyon figyelnie kell, hogy ki lehet a róka, mert bárki lefülelheti, és ezzel megmentheti a társait! Ha nem rád pislant a róka, de Te megláttad, hogy ki kapta el a pajtásodat, akkor szólnod kell, hogy „látom a rókát”, és a pásztor utasítására, rá kell mutatnod. Ha tényleg a rókára mutattál, akkor a rókát lefülelted, és az elfut! Ekkor újra kezdjük a játékot, új szereposztással. Ha nem a rókára mutattál, tévedtél, akkor Te is megfordulsz a széken, nem figyelhetsz tovább, és a róka tovább garázdálkodhat!”

Vurom Sándorné
Célcsoport: < 5 év