„Szervusztok! A mai játékunkhoz mindenki húz egy kártyalapot. Lefordítva maga elé veszi, titokban, hogy más ne láthassa, megnézi. Ha nem figura van rajta, hanem szám, az azt jelenti, hogy ő valójában nem más, mint Hetedhétország nagy varázslója, aki álruhában járja az országot. Az álruhás varázsló, aki álcavarázslatának köszönhetően ugyanúgy néz ki, mint az ország többi lakója, pedig már nagyon-nagyon öreg, néhány napra elragadja a gyerekeket, hogy továbbadhassa nekik varázslótudományát, és megtaníthassa nekik mindazt, amit ő tud, olyan titkokat is, amiket még a felnőttek sem ismernek. Ehhez azonban magához veszi őket néhány napra. A gyerekek közben arra lesznek figyelmesek, hogy sorra tűnnek el a társaik, és nem tudják, mi folyik körülöttük, ezért megpróbálják fülön csípni a gyerektolvajt. Az álruhás varázsló titkos kacsintással választja ki varázslótanoncait, akik mikor ezt észreveszik, nem szólnak semmit, rögtön láthatatlanná válnak. Akikre tehát rákacsintott a varázsló, képzeletben a varázsló várába utaznak. Ilyenkor ők már messze járnak, varázsigéket mormolnak magukban. Közben a gyerekek szervezkedni kezdenek, és kézfelnyújtással azonnal jelzik, ha van elképzelésük arról, ki viszi el tőlük a társaikat. Ha már hárman is sejtik, ki lehet az, akinél a barátaik vannak, háromra rá kell mutatniuk a gyanúsítottjukra. Ha nem ugyanarra mutatnak, mindhárman kiesnek, és a játék folytatódik tovább. A játékban maradt gyerekek tovább figyelnek, és igyekeznek fülön csípni a varázslót. Továbbra is kézfelnyújtással jelzik, ha gyanakodnak valakire, és ha megint megvannak hárman, akik sejtik, ki viszi el a társaikat, akkor háromra rá kell mutatniuk. Ha ugyanarra mutatnak, az illető kiesik, akkor is, ha valójában nem ő a varázsló. Ha a végén csak a varázsló és két másik gyerkőc marad, akkor a varázsló nyert. Tehát most üljetek körbe, kiosztom a kártyákat, titokban megnézitek, mi van rajta. És indul a játék, folyamatosan keressétek egymás tekintetét! „
Fazekasné Hajdú Beáta
Célcsoport: 5-9