„Szempárbaj nevű játék felvezetése egy már korábban ismert játék segítségével: Szobrocskáim szobrocskáim c. játék. ( Aki szeretne kicsit mozogni, lazítani, az álljon fel és helyezkedjen el kényelmesen, hogy a többiektől megfelelő távolságban legyen. Minden egyes utasításomkor megalkotunk egy egy fantáziadús szoborparkot. Vigyázat, amint kimondom a vezényszót, minden játékosnak szoborrá kell merevednie. Nem illik megmozdulni, hiszen az igazi szobrok sem tudnak izegni-mozogni. Aki nem szeretne játszani azt kérem, hogy álljon ide mellém és segítsen nekem. Köszönöm, akkor ti s figyeljétek olyan nagyon a játékosokat, mint én. – Szobrocskáim, szobrocskáim legyetek …….. pl kisnyuszik. / hatalmas óriások / állatkerti állatok…..Stb. Szobrocskáim, szobrocskáim változzon mindenki kővé vált emberré! Kedves Szobrok! Amíg elmondom a játék folytatását, egy kicsit megpihenhettek. (leülhetsz legugolhatsz…) Alkossunk egy nagy kört, úgy hogy mindenki lássa majd a többieket is! Szobros keretmese a szempárbaj játékhoz.: Nagy hirtelen belekeveredtünk egy Csipkerózsika mesébe, ahol Csipkerózsika álomba szenderülésével mindannyian: tehát mindenki itt a palotában mozdulatlan kőszoborrá változik. Van viszont köztünk egy álruhás szobor, akire nem hatott a varázslat és a kacsintásával képes újra érző emberekké változtatni a kőszobrokat. Hogyan tudunk felszabadulni a kőszoborvarázs hatalma alól? Nagyon csendben mozdulatlan szoborként csak a szemünkkel figyeljük a többieket. Lehet, hogy az álruhás szobor éppen akkor kacsint rád, amikor Te is ránézel. Ha észrevetted, hogy pont Rád kacsintott, akkor már megmozdulhatsz, kényelembe helyezheted magadat. Vigyázat! A felszabadítottak közül senki sem árulhatja el, hogy ki kacsintott rá! De a szobrok azért gyanakodhatnak és jelentkezéssel jelezhetik ezt nekem. Ha lesz három jelentkező szobor, akkor egy pillanatra leállunk tapsolok egyet és a gyanakvók rámutathatnak arra a játékosra aki szerintük az álruhás szobor. Ha eltalálják akkor a szobrok győznek. Ha nem akkor játszunk tovább mindaddig, amíg már csak három szobor marad. Ekkor ugyanis mindenki visszaváltozhat emberré, hogy meg tudjuk beszélni a játék alatt szerzett élményeiteket. vannak nálam varázskártyák: aki üres-fehér kártyát húz, abból kőszobor lesz, aki a piros pöttyös kártyát kapja, az lesz a kacsintgató. Figyelem most egyszerre nézzétek meg a kártyátokat és tegyétek lefordítva magatok mögé! Tapsra mindenki szoborrá mered….. taps…..csak a szemeddel figyelheted a többiek szemét! Akire már rákacsintottak az megmenekült, leülhet. De maradj továbbra is csendben. Ügyes ez az álruhás …. de valaki már gyanakszik…… állj! Van három gyanakodó szobrunk…… Peti, Anna és Kriszti! Tapsra mutassatok rá arra, aki szerintetek kacsint……Pisti te vagy az álruhás szobor? Igen, akkor tapsoljuk meg a szobrokat … most ők győztek……/ Nem, akkor tévedtetek, mehet tovább a játék, figyeljétek egymás szemét…….. Játék utáni kérdések: Milyen érzés volt mozdulatlanul állni és figyelni a többieket? Kire kacsintottál elsőnek? Észrevette? Melyik szobor szabadult fel először? Milyen érzés volt végre megpihenni? Honnan tudtad, hogy ő az álruhás szobor? Mit gondoltok miért kellett ezt néma csendben játszanunk? Csendben figyelve a többieket hogy érezted magad? Izgultál? …… Cél, hogy mondjuk ki hogy csendben könnyebb figyelni, koncentrálni, mintha mindenki mozogna és zajongana! „

Olajos Gabriella
Célcsoport: 5-9