JÁTÉKRA FEL!

Simonné Gaál Eszter: Az „Óriás” labdája /Kinél van a labda?/

Szerző:
  1. A játék neve, címe: Az „Óriás” labdája /Kinél van a labda?/
  2. A játék pedagógiai célja: A játék első része gyors reagálást igényel. A második rész lecsendesíti a játszókat, fejleszti a kudarctűrést, az egymásra hangolódást, és a játékszabály pontos betartására ösztönöz. A játék „adrenalin- ritmusa” kiváló.
  3. A játék jellege: Együttműködési
  4. A baleseti kockázat szintje: Közepes
  5. Szükséges biztonsági intézkedések: 1. A játéktér akadálymentesítése 2. A gyermekek figyelmét a játék előtt fel kell hívni arra, hogy a labdáért való küzdelemben is vigyázzanak egymásra!
  6. Résztvevők száma: 21-30
  7. Résztvevők életkora: 5+
  8. Játékidő: 10-15 perc
  9. Helyszín: A játék bárhol játszható
  10. Helyigény: Nagyobb kör: Akkora hely, ahol a résztvevők hátra tudnak lépni
  11. Kellékigény: 1 gumi- vagy szivacslabda
  12. Technikai igény: Mivel tánctermünk egyik oldala tükörrel borított, figyelnem kell arra, hogy az előtte lévő függöny be legyen húzva, különben az „Óriásnak” könnyű dolga lesz.
  13. Az előkészítés feladatai: A gyerekek sportcipőt húznak a biztonságos mozgás érdekében. A táncteremben körbeülünk /míg elmesélem a keretmesét, ismertetem a szabályokat/.
  14. Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc
  15. A résztvevők bevonásának lehetőségei: Mivel a terem eleve üres, a gyerekek feladata csupán az öltözködés.
  16. A játék megnyitása, nyitánya: Keretmese: Volt egyszer egy falu, melyben élt egy gonosz óriás. Ennek az óriásnak a legkedvesebb játéka az volt, hogy kiment a falu szélére egy jól megtermett tökkel a kezében. Oda, ahol a gyerekek játszottak. Ott aztán hátat fordított nekik, és vaktában elhajította a hatalmas tököt. Aztán megfordult, és hasát fogva nevetett azon, akit éppen eltalált. Megunták ezt a gyerekek, és elhatározták, hogy ha legközelebb így akarja bántani őket az óriás, megpróbálják azonnal elkapni, majd elrejteni a tököt. De ha nem sikerül elkapni, akkor valaki gyorsan felkapja a földről, és úgy rejti el a háta mögé. Így is történt. Amikor az óriás legközelebb hátat fordítva dobásra készülődött, a többiek készenlétben várták, hogy elkaphassák a tököt. Aztán akinek sikerült megkaparintania, az a háta mögé rejtette. De nehogy az óriás haragjában rátámadjon a tököt elrejtőre, a többiek is hátra dugták a kezüket, mintha náluk lenne. Az óriás aztán hiába kereste kedvenc játékszerét, nem találta meg. Mérgesen eloldalgott, és többé vissza sem jött. A gyerekeknek viszont megtetszett ez az elrejtős játék, elnevezték „Az óriás labdájá”-nak, és máig is szívesen játsszák, persze igazi labdával. Volna kedvetek nektek is eljátszani?
  17. A játék menete, játékszabályok: Kiszámoljuk az „Óriás”-t. / Falu szélén áll az óriás, egy nagy tök van nála, ki lesz ma az áldozata, egyre csak azt várja. / Nála lesz a labda. A terem szélére megy, és hátat fordít. A többiek mögötte szétszórtan elhelyezkednek. Az „óriás” hátradobja a labdát, a többiek igyekeznek elkapni, vagy a leesettet megszerezni. Ha ez valakinek sikerül, az a háta mögé dugja a labdát, és a többiek is azonnal ezt teszik. A labdát senki nem veheti ki a megszerző kezéből! Az „Óriás” csak akkor fordulhat meg, amikor a többiek kiabálni kezdik:” Óriás- bóriás, kinél van a labda?” Az „Óriás” megfordul, de nem mozdulhat el a helyéről. Így próbálja meg kitalálni, hogy ki az elrejtő. Ha kitalálja, szerepet cserélnek, ha nem, ő marad az „Óriás”. Ha több fordulón keresztül sem tudja kitalálni az elrejtőt, akkor új „Óriást” számolunk ki.
  18. A játék lezárása: A játékot addig játsszuk, amíg a gyerekek még élvezik, és betartják az előírt szabályokat. Amikor az érdeklődés, a játékkedv lankad, a játékot lezárom.
  19. Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Megint leülünk körbe a játék feldolgozásához, értékeléséhez: Én: – Ha ti lettetek volna annak a falunak a lakói, bizony túljártatok volna az „Óriás” eszén. Óriások, hogy éreztétek magatokat a játékban? Mi volt jó? Mi nem? Gyerekek: – Jó volt eldobni a labdát; Jó volt, amikor megláttam, kinél van; Nem volt jó, amikor rosszul tippeltem. Én: – Falu gyermekei, ti hogy éreztétek magatokat a játékban? Gyerekek: -Jó volt küzdeni a labdáért; Jó volt, amikor az „Óriás” nem találta meg nálam a labdát; Nem volt jó, hogy Z. fellökött, amikor szaladtunk. Én: Ha legközelebb játsszuk, még jobban figyeljetek majd egymásra, hogy senkit ne lökjetek föl, amikor a labdáért futtok. Hiszen a cél közös: a labdát elrejteni az „Óriás” elől. Próbáljátok megtéveszteni az óriást” azzal, hogy nem néztek arra a társatokra, akinél a labda van.
  20. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: a) Az „Óriás” bemehet a gyerekek közé, de nem érhet hozzájuk. A gyerekek megpróbálnak mindig úgy fordulni, hogy ne lásson a hátuk mögé. b) Ha az „Óriás” nem tudja kitalálni, kinél van a labda, akkor kap még egy lehetőséget. Megint hátat fordít, a többiek pedig előre meghatározott számú passzal átadják a labdát valaki másnak. Ha most sem találja az „Óriás”, akkor van a szerepcsere.
  21. A játékvezető speciális feladatai: A gyermekek testi- lelki biztonságára figyelni. Felügyelni a szabályok betartását, valamint a szerepcserét.
  22. Egyéb/megjegyzés: Az általam kitalált keretmese 10 éves kor fölött már nem biztos, hogy kellően motiváló. A fényképeket a megadott e- mail címre fogom elküldeni.
  23. A foglalkozásról készült fotó/videó: 
  24. A Játékot lejegyezte: Simonné Gaál Eszte