A játék neve, címe: Rajzdobáló

A játék pedagógiai célja: Az önismeret, képzelet és kreativitás fejlesztése a rajzoláson keresztül. A figyelem, fókusz, szociális készségek, a verbális és non verbális kommunikáció fejlesztése amikor a rajzokat egymásnak dobják át. Társismeret, türelem, önuralom, kíváncsiság, figyelem fenntartásának a fejlesztése a rajz készítőjének kitalálása során.

A játék jellege: Energetizáló

A baleseti kockázat szintje: alacsony

Szükséges biztonsági intézkedések: A gyerekeknek figyelni kell egymásra miközben a rajzokat dobálják, nehogy megüssék egymást.

Résztvevők száma: 8-14 fő,

Résztvevők életkora: 5 évtől idősebb

Játékidő: 10-15 perc

Helyszín: Elsősorban beltérben játszható

Helyigény: Kör: Akkora hely ahol a résztvevők körbe tudnak állni/ülni

Eszközigény: Papír, színes ceruza, asztal a rajzoláshoz

Technikai igény: nincsen

Az előkészítés feladatai: Mindenki leül egy asztal köré és kap egy rajzlapot valamint íróeszközt.

Az előkészítéshez szükséges idő: 0-5 perc

A résztvevők bevonásának lehetőségei: Segíthetnek a rajzlapok és íróeszközök szétosztásában. Pl. egy embernek odaadom a papírokat és az íróeszközöket egy tartóban, ő elvesz magának egyet és a többit továbbadja, így mindenkihez eljut a papír és a ceruza anélkül, hogy nekem kellene szétosztanom.

A játék megnyitása, nyitánya: A játék feltétele, hogy a résztvevők már ismerjék egymást, nem most találkoznak először.

A játék menete, játékszabályok:A játékot azzal kezdjük, hogy elmondom, hogy egy kitalálós játékot fogunk játszani. Mindenki rajzoljon a kapott papírra valami olyan dolgot, ami rá jellemző, amit szeret csinálni, amiről a többiek felismerhetik. Nem ér meglesni, hogy mit rajzol a mellettük ülő. Amikor készen vannak a rajzzal hajtsák össze úgy, hogy nem látszódjon a rajz. Aki készen van, az jelentkezzen és elveszem az összehajtott rajzát. Miután minden papír nálam van, kényelmesen elhelyezkedünk az asztal körül. Összekeverem a rajzokat és mindenkinek adok egyet, amit nem nyithat még ki. Aztán csak a tekintetével mindenki válasszon magának egy párt, akinek majd a rajzát dobni fogja. Amikor azt mondom, hogy vigyázz, kész rajt! mindenki dobja át a papírt a kiválasztott társának. Ezt még 3-szor megismételjük. Annak, akinek már dobta, nem lehet újra dobni a papírt, így mindig új párt kell keresniük. A 3. kör után sorban kinyitják a papírokat és kitalálják kinek a rajza van náluk. Aki nem tudja kitalálni, az megmutathatja a többieknek és segíthet neki az, aki legelőször jelentkezik.

A játék lezárása: A gyerekek átadják a rajzot annak, aki készítette.

Értékelés, jutalmazás, feldolgozás: Megköszönöm a részvételt és megkérdezem, hogy hogyan érezték magukat, a játék melyik része tetszett nekik a legjobban? A rajzolás, dobálás vagy kitalálás? Kinek a rajzát volt a legnehezebb kitalálni? A rajzát mindenki megkapja a játék végén és hazaviheti.

Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: A rajzból lehetne repülőt hajtogatni és azt dobálni. Igény esetén meg lehet hosszabbítani a játékidőt úgy, hogy konkrét kérdésekre lerajzolják a választ. Pl. mi a kedvenc ételed? állatod? rajzold le magad… és ez alapján találják ki a rajz készítőjét.

A játékvezető speciális feladatai: Folyamatosan figyelni kell a játékosok fizikai és érzelmi biztonságára. Mindenkinél csak egy rajz legyen, akinél több van, az dobja oda annak, akinek nincsen egy sem. A dobálást háromszor le kell vezetni a vigyázz, kész, rajt instrukcióval, hogy ne legyen dobálódzás a játékból. A szabályokat újra ismertetni kell, ha valaki nem tartaná be. Pl. ki akarja nyitni a papírt. Tartani kell a sorrendet, amikor elkezdik a gyerekek kinyitni a papírokat. Figyelni kell, hogy ez izgalmas és folyamatos legyen, hogy akire még nem került sor az ne unja el magát.

Egyéb/megjegyzés: Ezt a játékot egy délutáni könyvtár foglalkozás során találtam ki, erre a vizsgára készülve. Nagycsoportos és elsős gyerekek járnak a foglalkozásokra, akik már régóta ismerik egymást. A vizsgajáték a Pacsifogó lett volna az udvaron játszva, kicsit átalakítva, ami kudarcba fulladt, mert két fiú nem volt hajlandó másik párt választani a játék második felében, amikor a könyökfogó helyett az ölelésfogóra került volna sor. Így bementünk a könyvtárba és elkezdtek rajzolni a gyerekek, majd a rajzokat egymásnak dobálták és ebből született meg a rajzdobálás ötlete. Elmondtam nekik, hogy szeretnék a játékról felvételt készíteni. Ez segített abban, hogy betartsák a szabályokat és kontrolláltabb lett a viselkedésük. A felvétel előtt volt egy próbajáték és sikeresnek mondhatom a játékot is, mert a többségük élvezte és mindenki hazavitte a rajzát.

A játékot lejegyezte: Varga Andrea